… de mégis igaz, hogy Erdélyben jártam, nem is oly rég. (Nem utazási beszámoló következik, dehát valahogy be kell vezetni a lényeget.) Persze az utazás előtt sok mindent hallottam arról, hogy gyönyörű szép, meg hogy rosszak az utak, és efféle sztereotípiákat. Mivel először jártam Romániában, vártam a rossz utakat és a csodás tájakat; a rossz minőségű útburkolat egyáltalán nem volt rosszabb, mint nálunk, a csodaszép vidék tényleg lenyűgöző a maga nemében a Havasokban, de visszatérve kishazánkba tapasztalnom kellett – nem hagyva abba a turistaszemléletű hozzáállást -, hogy itthon is lehet legalább olyan szép fényképeket készíteni a dombokról, és az épületekről egyaránt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ez még nem Székelyföld, ez Románia.

 

 

 

Node nem is ez a lényeg, hanem az emberek, akik ott élnek a magyarlakta vidéken, és ugye magyarok. Tényleg csodálatos érzés volt hallgatni a Tamási Áron lakóházában idegenvezető néni autentikus székely monológját, kérdéseinkre adott válaszát. „Áron bácsi” kezdte sokszor a mondatot, miután kérdésemre elárulta, hogy ő tulajdonképpen Tamási Áron egyik öccsének menye, és ílymódon eléggé első kézből tud elmesélni dolgokat. A régi idők meséi után a jelenkor állapotára tértünk ki, amiből kiderült, hogy ott (Farkaslaka, színmagyar falu, illetve nem, mert lakik ott egy román család) sem élnek másként, mint nálunk. Azt kérdeztem - oknyomozó riporter vénámat teljesen kiaknázva -, hogy itt tulajdonképpen szegénységben élnek-e az emberek, vagy nem-e. Azt válaszolta, hogy vannak „ügyeskedők” (helyi vállalkozók) illetve a nem ügyeskedők; az ügyeskedők jobban élnek a nem ügyeskedők meg nem ügyeskednek. De azt nem mondta egyszer se, hogy rosszul élnek, vagy szegénységben. Az ügyeskedők elintézik maguknak, hogy magas nyugdíjuk legyen úgy, hogy egy perc munkaviszonyuk sincs, a nem ügyeskedők, pedig havi 33 ezer forintból nyugdíjból éldegélnek akár. Nekem olyan benyomásom volt, hogy sokaknak nincs is igényük többre, mint amijük van, erre az „igénytelen” kifejezés talán erős, de pl. a házak előtt sokhelyütt burjánzó magas fűvel, és gazzal kapcsolatban már nem is annyira, hiszen azt levágni nem pénzkérdés, hanem igényesség kérdése, szerintem. Ezt a tapasztalatunkat megideologizáltuk azzal, hogy a székelyek előnyben részesítik a természetes növényzetet illetve a vadvirágokat.

 

 

 

 

           

 

 

 

További emberekkel beszélgetve, és a magyar-román kérdést boncolgatva érdekes véleményt hallottam. Tudom, hogy ez csak egy ember véleménye és nem a wikipédia, de ez az ember legalább székelyföldön székely, a wikipédia meg nem is. Szóval a gondolat nagyjából így festett: Trianon régen volt, azt visszacsinálni nem lehet. Meg, ha lehetne is, minek? Teszem fel, mit csinálnánk a sok románnal Erdélyben? Beszélik most az autonómiát, de ki fogja eltartani az autonómiát? Ezt csak a politikusok nyúzzák, hogy saját maguknak elfoglaltságuk legyen. Nekem vannak ugyanolyan román barátaim, mint amilyen magyar barátaim. Együtt dolgozunk, együtt élünk. Ezen nincs mit vitatkozni.

            Szóval ez az egyik vélemény, így látja az egyik székelyföldi magyar ember a dolgok állását. Az én véleményem is hasonlóképpen alakul, persze a saját magam hatása alatt vagyok. Ezt az egész trianon-erdély-csatolás-román-magyar-szlovák kérdéskört az emberek kétféleképpen látják. Egyikféleképpen az emberek, másikféleképpen a politikus emberek. Mint annyi minden mást, ezt is a politikusok tartják életben, hogy saját maguk létjogosultságát bizonyítsák (maguknak és mindenkinek), és ebben nem kis segítséget nyújt nekik az úgynevezett média, amiben nem ritkán a szakértelem teljes hiánya, illetve a média szerepének teljes félreértelmezése vezeti meg a médiamunkásokat, ők meg a médiafogyasztókat. Nevezetesen arra gondolok, hogy az a hír, amit a hírek alanyai szeretnének, hogy az legyen, és nem az, ami valójában történik, vagy létezik a világban. Ehhez az egyhez igazán nagyon jól értenek a hírek alanyai (a rutin meg az évek). Ilyenmódon - példának okáért - a média tartja lélegeztető gépen a gyakran alkalmatlan és egyáltalán senkinek a véleményét nem képviselő politikusokat, pártokat. Félreértés ne essen, külföldi és magyarországi politikus egykutya.

            Visszatérve a politikus emberek és az emberek közötti nézetkülönbségre, a lényeg az szerintem, hogy mint ahogy a 20. században szinte mindent, úgy a háborúzást, trianont, a háborúzást, a felszabadítást, a rendszerváltoztatást Őszödig bezárólag mind-mind a politikus emberek alkalmatlansága, és hibás döntéseik határozták meg; nem volt 80 éve se más a politika, mint most, amit ez a bögre (székelyül csupor) foglal össze nagyon frappánsan, egyszer, s mindenkorra, megjelenítve az elmúlt 80-100 év politikusainak egyetlen őszinte mondatát: